The Church of Ammonites / Ammoniták Temploma EarthCache

Az Esztergomi bazilika , teljes nevén Nagyboldogasszony– és Szent Adalbert-főszékesegyház (németül: Hauptkathedrale Unserer Lieben Frau und des heiligen Adalbert), egy klasszicista és óegyiptomi stílusban épült bazilika Esztergom városában, az Esztergom-Budapesti főegyházmegye székesegyháza.

Külső méreteit tekintve Magyarország legnagyobb egyházi épülete, az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas, mellyel az ország legmagasabb épülete is egyben. Méreteit tekintve a Európa egyik legnagyobb bazilikája, de világviszonylatban is tekintélyes méretű. Az épület továbbá Magyarország főegyházmegyéjének főszékesegyháza a budapesti Szent István-bazilika mellett.

Az ammoniteszek a lábasfejűek osztályába, azon belül az ammonoideák alosztályába tartozó kihalt gerinctelen tengeri állatok. Ezek a puhatestűek közelebbi rokonságban állnak a coleoidea alosztály tagjaival (pl. polip, tintahal, szépia), mint a külső házas lábasfejűekkel (pl. a ma is élő nautiluszok).

Az "ammonitesz" nevet, amiből a tudományos kifejezés származik, megkövült vázuk spirális alakja ihlette, ami némiképp szorosan feltekert kosszarvakra emlékeztet. Idősebb Plinius (meghalt Kr.u. 79-ben Pompeii mellett) ammonis cornua ("Ámon szarvai") néven említi az ammonitesz fosszíliákat, mert Ámont (Amon-Ré), az egyiptomi istent általában kosszarvakkal ábrázolták. Az ammoniteszek fajainak neve gyakran –ceras végződésű: a görög κέρας szó jelentése "szarv".

Az első ammoniteszek a devon időszakban jelentek meg, az utolsó fajok a kréta–paleogén kihalási esemény során pusztultak ki. Kamrákra osztott házakban éltek, az utolsóban lakott az állat, a nyíláshoz közel. A legbelső kamra volt egyben a legöregebb. Amikor az állat megnőtt és több helyre volt szüksége, épített egy nagyobb üreget a nyílás elé, átköltözött, majd elszigetelte az új lakókamrát. Ez a folyamat ismétlődött, ahogyan az ammonitesz növekedett. A hátrahagyott kamrák gáztartályként szolgáltak. Egy keskeny cső (a szifótölcsér) haladt keresztül rajtuk, amivel szabályozni lehetett a vázban lévő gáz vagy folyadék mennyiségét, mintegy tengeralattjáró módjára igazítva helyzetét a vízben. Levegőt pumpálva és gázzal feltöltve a kamrákat az ammonitesz elég könnyűvé vált ahhoz, hogy a tengeri talajréteg felett lebegjen.

A legtöbb ammonitesz háza szabályos spirálban, síkban csavarodott, oldaluk ellapult, ezeket nevezzük homomorf ammoniteszeknek (szabályos formák). Léteztek azonban részlegesen csavarodott házak, helikális vagy teljesen egyenes formák, ezeket nevezzük heteromorf (szabálytalan formák) ammoniteszeknek. A korábban említett formákon kívül kialakultak még különböző díszített variációk is: sima, barázdált, bordázott és tüskés.

Az ammoniteszek valószínűleg apró planktonnal vagy a tengerfenéken élő növényzettel táplálkoztak. Emellett ehették a tengerfenéken lassan mozgó állatokat, pl. likacsosházúak (Foraminifera), kagylósrákok (Ostracoda), apró rákok (Crustacea), fiatal pörgekarúak (Brachiopod), korallok és mohaállatok (Bryozoa), valamint a sodródó, lassan-úszó vagy elpusztult tengeri élőlényeket.

Az ammoniteszek kitűnő korjelző fosszíliák, a kőzetréteg, amelyben egy bizonyos faj vagy nem megtalálható, gyakran összeköthető egy földtani korszakkal. Vázuk általában lapos spirál alakú, bár létezik néhány helikálisan csavarodott és nem-csavarodott forma (ezeket nevezzük heteromorfnak).

The Basilica of Esztergom, fully known as the Cathedral of the Assumption and St. Adalbert (German: Hauptkathedrale Unserer Lieben Frau und des heiligen Adalbert), is a basilica built in the classicist and ancient Egyptian style in Esztergom, the cathedral of Esztergom-Budapest.

In terms of external dimensions, it is the largest church building in Hungary, 100 meters high from the lower church to the sphere of the dome, which is also the tallest building in the country. It is one of the largest basilicas in Europe in terms of size, but it is also of considerable size in the world. The building is also the cathedral of the Archdiocese of Hungary next to the St. Stephen's Basilica in Budapest.

Ammonites are an extinct group of marine invertebrate animals in the subclass Ammonoidea of the class Cephalopoda. These molluscs are more closely related to living coleoids (i.e. octopuses, squid, and cuttlefish) than they are to shelled nautiloids such as the living Nautilus species.

The name "ammonite", from which the scientific term is derived, was inspired by the spiral shape of their fossilized shells, which somewhat resemble tightly coiled rams' horns. Pliny the Elder (d. 79 AD near Pompeii) called fossils of these animals ammonis cornua ("horns of Ammon") because the Egyptian god Ammon (Amun) was typically depicted wearing ram's horns. Often the name of an ammonite genus ends in -ceras, which is Greek (κέρας) for "horn".

The earliest ammonites appear during the Devonian, and the last species died out during the Cretaceous–Paleogene extinction event. They lived in shells subdivided in chambers, and the body was housed in the last of them, near the opening. The innermost chamber was also the oldest. As the animal grew and needed more space, it would build a larger cavity in front of the opening, where it moved, and isolate a new chamber. This process was repeated as the ammonite grew. The chambers left behind served as float tanks. A delicate pipe (the siphuncle) ran through them and allowed to regulate the amount of gas or liquid inside the shell to adjust its position in the water as a submarine. By pumping air and filling the chambers with gas, the ammonite became light enough to float above the marine substrate.

Most of the ammonites had shells with the spiral in a single plane, flattened of the sides and perfectly curly, these are denominated by homomorphous amonites (equal forms). But there were also partially coiled shells, in helical form, and still straight, these ammonites, are known as heteromorphs (different forms). In addition to the previously spoken forms also emerged ornamented shells of various types: smooth, patterns of furrows, ribs and thorns.

Ammonites probably fed on small plankton, or vegetation growing on the sea floor. They may also have eaten slow-moving animals that lived on the sea bottom, such as foraminifera, ostracods, small crustaceans, young brachiopods, corals and bryozoa, as well as drifting, slow-swimming or dead sea creatures.

Ammonites are excellent index fossils, and it is often possible to link the rock layer in which a particular species or genus is found to specific geological time periods. Their fossil shells usually take the form of planispirals, although there were some helically spiraled and nonspiraled forms (known as heteromorphs).