Vykládka uhlia na Dunaji - A dunai szénrakodó Traditional Cache

Forrás - Szerzo: Pöltl Zoltán

Megszelídített, hallgatag, röghöz kötött óriásként magasodik a Duna fölé az egykor élettol zsongó szénrakodó épülete a Prímás-sziget csúcsánál. A megannyi képzomuvészeti alkotás témájaként fotókról, festményekrol visszaköszöno építmény lábánál nem is olyan régen még uszályok horgonyoztak, ma legfeljebb kenusok, kajakosok állnak meg az Esztergom felé vezeto vízi túrák különös látnivalója mellett.

Prosím každého v prípade nízkej hladiny vody aby neskúšal zdolat piliere a následne sa dostat do budovy. Toto kovové monštrum má už 82 rokov! bolo postavené v roku 1927! Miesto kde je cache vyzerá takto skoro na jar mierumilovne, ale ak sa nebude pravidelne lovit úplne zarastie žihlavou a divými malinami. Všetko pichá a prhli. Zoberte si rukavice. Aj ja mam jedny vždy so sebou.

Prosím vás ešte o to aby ste vždy naukladali naspät dostatocné množstvo kamenov, je to jediné co by chránilo chache v prípade vysokej hladiny vody. Na mieste sa takmer nikto nepohybuje, rybári sú viac vzdialený pri vode. Dá sa tu stanovat a zakladat ohen, ale pitná voda tu nie je. Cache sa dá odlovit aj z clna alebo lode, je len niekolko metrov od brehu. Dakujem a želám príjemný lov.

Ez a láda elvezet ahoz a fura vízenállo hazhoz amit minden idelatogato turista megszemlel de fogalma sincs mi az. A cikk elovasasa utan tudni fogjatok es ha elmentek ladikot keresni latni is.

Szeretnek mindenkit megkerni hogy alacsony vízallasnal neprobaljon a pillere es a szenrakodora feljutni. Az epulet mar 82 eves! 1927-ben volt folepitve!

A ladiko helye igy kora tavasszal nagyon baratsagos, de ha nemlesz rendszeresen vadaszva telyesen benol csovannyal es vadszederrel. Minden szur es csíp! Vigyetek kesztyut! Nalam is mindig van egy.

Kérlek meg hogy mindig rakj visza eleg sok kovet mert aradas eseten ez vedi meg a ládát. A helyszinen nincs semmi mozgás, a halaszok lejebb vannak a viznel. Lehet itt tuzet rakni es satorozni de ivoviz sajnos nincs a kozelben.

A szénrakodó történetét Posch Gyozo Viktor visszaemlékezései, jelenét pedig Lévay Jeno képzomuvész elbeszélése alapján állítottuk össze.

A dunai rakodó, illetve kötélpálya állomás, vagy ismertebbnevén szénrakodó, a Dorogi Szénbányák szállító és elosztó üzemegységének volt külön részlege. A konstrukció 1927-ben kezdett el muködni, és bár minden bizonnyal a különleges kiképzésu, kinézetu szerkezet megépítésének története lenne a legérdekesebb fejezet eme históriában, sajnos a folyó aljára rögzített monstrum építésérol nem találtunk leírásokat. Annyi mindenestre valószínu, hogy az elso fázist jelento alapozást a leheto legalacsonyabb vízállásnál végezték el, a jelenlegi tulajdonos, a Váltótér Alapítvány képviseloje, Lévay Jeno úgy véli, az alapok 5 méter mélységben vannak a folyómeder talajszintje alatt. Csillék a folyó felett Az építmény funkciója az volt, hogy a dorogi szénbányák által kitermelt szénport folyami uszályokra továbbítsa. A betonalapokon nyugvó acélszerkezet közel hat kilométeres kötélpályával volt összeköttetésben a szénbánya osztályozó egységével, ezen a pályán érkeztek a szénporral megrakott csillék a Duna partjához. A hajókra rakott szenet foként a csepeli eromube, illetve a fovárosi ipari létesítményekbe szállították. A kötélpályán beérkezo fémkocsikat egy három-négy fos személyzet leforgatta a rendszerrol, majd azok tartalmát az úgynevezett bunkeres surrantón, azaz egy csúszdán leöntötték az uszályok rakterébe. Az üres csilléket a munkások visszaillesztették a kötélpályára, melyek továbbindultak Dorog felé, a bányához. A szénrakodóban egy puffer, vagyis egy tároló is volt ebbe akkor rakták az anyagot, amikor az uszályok megteltek.

Az egyedi helyen és speciális adottságokkal bíró, vízben álló épületet csónakkal közelítették meg a munkások, akik a kikötés után egy vaslétrán kapaszkodtak fel a magasban lévo teremhez. A dunai rakodó kapacitása elérte a napi ezer tonnát is, ezt a teljesítményét 1963-ig tartotta, akkor leállították a szállítást, illetve ekkor került sor a kötélpálya és az építmény berendezéseinek elbontására.

Új korszak kezdodött Az épület, mely ipartörténeti emlék, 1970 óta áll üresen, a két hatalmas talpazaton álló szerkezet már csak a fémvázból és a falburkolatból áll, a házrésznek még a padlógerendáit is elvitték. A Váltótér Alapítvány számításai szerint a szénrakodó állagmegóvása 50-60 millió forintba kerülne. Az 1970-es leállást követoen a dunai rakodó magánya 1994-ben tört meg, ebben az évben látták meg képzomuvészek a lehetoséget a különleges adottságú építményben. A Dorogi Szénbányák, mint tag részt vett egy alapítvány létrehozásában, így vált ezen szervezet a szénrakodó tulajdonosává. A budapesti illetoségu Váltótér Alapítvány tagjai egy folyó fölé építendo muvésztelepet álmodtak a szénrakodó közel húsz méter magasan elhelyezkedo épületébe.

Az alapítvány az elmúlt 14 évben több pályázaton, illetve kiállításon, bemutatón próbálta érvényesíteni elképzeléseit, az európai szinten is egyedülálló adottságú dunai rakodó így vált, ha nem is fizikailag, de szellemileg egy kreatív alkotóközösség muveinek, projektjeinek modelljévé, mi több a muvészek múzsájává, ihletojévé. A szénrakodó modellé válása nemcsak országos, hanem nemzetközi szintu bemutatkozásra is lehetoséget adott. A Lévay Jeno által koordinált projektek közül kiemelkedik az 1997-es Képzomuvészeti Egyetem intermédia szakos hallgatóinak megtartott alkotótábor. Az itt készült munkákat a Duna Múzeumban nézhette meg a közönség, az alkotások központi témája természetesen a szénrakodó volt. Lévay Jeno grafikai sorozata számos helyen szerepelt már, Dunaújváros, Gyor és Budapest mellett Kijev, valamint Pozsony is otthont adott az ihletet adó építményrol szóló képek tárlatának. A dunai rakodót modellként és ihletoként alkalmazó képzomuvészeti anyagok leghíresebbike a 2001-es Miláno Europa 2000 címu kiállításon szerepelt Repülo híd címu installáció volt. Az Esztergom dél-nyugati részén lévo dunai rakodóban továbbított szénpor fontos alapja volt a fekete gyémántból készült termékeknek. A szénport foként kazánokban használták, mivel ez a tüzelési technológia egy könnyu, gyorsabb égést biztosító eljárást jelent. A szénpor másik felhasználási területe a brikettgyártás volt, a tojásszenet a kötoanyagnak számító bitumennel egy préselési eljárás során ebbol az anyagból készítették. Ezt a futomatériát elsosorban háztartásokban használják a mai napig.

Dnes už opustený kovový obor stojaci na dvoch betónových nohách, pri hornom konci ostrova Prímás na ostrihomskej strane Dunaja, bol kedysi plný života. Premávali a nakladali tu lode uhlím z nedalekých uholných baní v Dorogu. Dnes sa sem zatúlajú už len turisti na clnoch cestou do Ostrihomu. Táto vykládka bola majetkom uholných baní mesta Dorog a zacala prevádzku v roku 1927. Nech by to bolo akokolvek zaujímavé cítanie, o tejto stavbe sa nezachovala nijaká dokumentácia. Dnešný majitel budovy a zakladatel nadácie VÁLTÓTÉR pre záchranu tohto historického objektu, pán Jeno Lévai predpokladá, že betónové základy sú asi 5 metrov hlboko pod dnom rieky. Táto budova slúžila ako sklad hnedého uhlia pred naložením do nákladných lodí alebo parníkov. Uhlie sem dopravovali lanovou dráhou priamo z uholných triedicov dorogských baní. Dráha bola takmer 6 kilometrov dlhá. Uhlie sa prepravovalo do elektrární v meste Csepel a zásobovali sa ním priemyselné objekty hlavného mesta krajiny.

Prichádzajúce vozíky obsluhoval 2 až 4 clenný personál. Plnili nákladné lode a parníky a následne obracali vozíky na spiatocnú cestu. Domcek slúžil aj ako docasný sklad uhlia. Denne sa tu preložilo viac ako 1000 ton uhlia. Na toto zvláštne miesto sa chodilo do práce clnom a po ukotvení plavidla hore dalej po rebríku. V roku 1963 bola prevádzka odstavená. Od roku 1970 stojí táto budova opustená ako memento obdobia pary a uhlia.

Zachovala sa len nosná konštrukcia a vonkajšie steny budovy. Podla predbežných odhadov nadácie VÁLTÓTÉR aspon zachovanie tejto priemyselnej historickej pamiatky by stálo 50-60 milión forintov. Znovuobjavenie tohto jedinecného miesta bolo v roku 1994. Umelci inšpirovaní týmto miestom za podpory dorogských uholných baní usporiadali výstavu projektov, malieb a nákresov, ako by sa táto budova dala v budúcnosti zrekonštruovat a využit. Výstava bola otvorená 1997 v múzeu DUNA mesta Ostrihom. Odvtedy navštívila mnoho domácich aj medzinárodné výstaviská. Práce mladých umelcov vystavovali v mestách Gyor, Budapest, Bratislava, Kyjev a Miláno.