A góri Kápolna-domb déli részén a temető keresztje egy hatalmas őskori sáncon áll. Ugyanennek a sáncnak a feltehető északi megfelelője az ásatások során kelta korinak bizonyult. A 2,5 ha-os későbronzkori és vaskori erődített magaslati település a kistérség korabeli központja lehetett. Gazdag leletanyag került itt elő, például a bronzművességhez használt öntőminták sorozata.
A domb északi szélén egy erősen feltöltődött állapotában is 2 m mély várárokkal övezett kisméretű középkori vár maradványait tárták fel teljes mértékben. Az 1988-1993 közt e sorok írója és Ilon Gábor által feltárt vár teljesen fából épült . A középső lakótorony faanyagának radiocarbon C14-vizsgálata 1105-1131 közti legvalószínűbb kivágási dátumot eredményezett. Az alaprajzból rekonstruálható vár meglepően pontos analógiái az 1070-es években készült bayeux-i kárpiton ábrázolt várak között fedezhetőek fel. Mesterségesen emelt dombon épült, függőleges tartóoszlopos szerkezetű lakótornyok ezek. Fából készült saroktornyos védőfallal övezték őket. A várárkon fa híddal biztosították az átkelést.
Egy 1238-as oklevél "castrum Guor" formában - egy szomszédos birtok határjárásának tájékozódási pontjaként - említi a várat. A Górral azonosítható 'Gar' prédiumot 1259-ben a Ják nembeli Márton fia Márton comes, a jáki monostoralapító fia birtokában találjuk. A falut később is birtokló Guary család középkori ősei, a Ják nemzetség tagjai lehettek a vár 12-13. századi tulajdonosai.
