Eng.: The Small Cache includes a pencil and a sharpener. (Leave it in the Cache!) Please be VERY careful by searching or putting it back in place! It is a really busy place.

Stage # 1.: N47°41.375 E017°37.832
(The number of strange P) = A

Stage # 2.: N47°41.300 E017°37.788
(The last number of the second date on the memorial tablet) = B

Stage # 3.: N47°41.23B E017°37.A2A
The Box

Hun.: A kis (Small) méretű „ládában” megtalálható egy ceruza és egy hegyező is. (Ezeket hagyjuk benne!) Legyünk NAGYON óvatosak a Cache keresése és megtalálása közben!

Állomás # 1.: N47°41.375 E017°37.832
(A furcsa P betűk száma) = A

Állomás # 2.: N47°41.300 E017°37.788
(Az emléktáblán olvasható második évszám utolsó számjegye) = B

Állomás # 3.: N47°41.23B E017°37.A2A
A láda

Győr Fortress

Eng.: Roman merchants appeared around 100 BC here, and the northern part of the later province Pannonia was militarily occupied around AD 10. Soon afterwards the new boundary, the line of the river Danube became everywhere fortified. Simultaneously an important military road had also been built which connected Vindobona (Vienna) with Aquincum (Old-Buda in Budapest) which led to the south of Danube through the mouth of the river Rába. A fortified military camp had also been built to protect the ford on a hill near the mouth, and this camp ensured protection for the civilian population around it, too. The Roman city could not hold out against the attacks of Barbarian tribes coming from east. Nevertheless, the place was continuously inhabited during the centuries of the migration period. At first the Hungarians occupied the fortifications of the Chapter Hill.
It was the danger of a Turkish occupation that finally made it necessary to rebuild the medieval inner city of a great extent, with its mainly small, gabled houses and to fortify it with bastions. At first it was intended to protect only the Chapter Hill and its immediate vicinity with new fortifications, later this plan was changed and several plans were made to engirdle the greatest part of the inner town by walls. the plans were made by Italian architects and military engineers. The realized plan is from Francesco Benigno: the walls and the seven orillons were made according to the most up-to-date "new Italian" fashion of fortification. The bulk of the walls was made of high quality bricks burnt in Vienna. The most endangered corners were reinforced by stone, and the upper corbels were also made of carved stone to close the walls. The bastions were connected by subsurface corridors, casemates and the guns were positioned in protected corners of the walls on high emplacements.
The Győr fortress was built at a very high expense and it was considered as one of the strongest fortresses of its time all over Europe. Its plan has been published in works on architecture, its name, however, has been withhold due to security. Furthermore the plans tell us that together with the fortifications, the system of streets was also made more regular.
The Győr fortress did not fulfil the hopes: in 1594 the Turks forced its defenders to surrender. Later in 1598 it succeeded to reconquer the bolder fortress being so important for the defense of Vienna. The besieging Austrian and Hungarian troups intruded into the fortress through the Fehérvár gate which was exploded by a petard and took the garrison by surprise in sleep.
This huge fortifications failed again in Napoleon's time. Napoleon who occupied the city had the walls blown up at seven places. The French still remember the victorious battle of Kismegyer and the conquest of Gyor: the name of Gyor is written - in its German form- on the column of the Arc de Triomphe in Paris in the long list of Napoleon's victories.
The town-coumcillors came soon to the conclusion that there was no need for the fortifications any more, thus they decided in 1821 to destroy them. Only the Castle bastion and Sforza demi-bastion were preserved: below their high brick walls the Danube and the Rába have been rolling on for four hundred years.

Hun.: A római kereskedők Krisztus születése előtt egy évszázaddal jelentek meg e tájon; a római katonaság pedig időszámításunk után egy évtizeddel szállta meg a későbbi Pannónia északi részét. Hamarosan megerősítették az új határ egész vonalát. Ezzel egyidőben kiépült a Vindobonát (Bécs) Aquincummal (Óbuda) összekötő, fontos hadiút, melyet a Dunától délre vezettek; nyomvonala a Rába torkolatán keresztülhaladt. Az átkelőhely védelmére a torkolat melletti magaslaton megerősített katonai tábor épült, amely megfelelő védelmet ígért a köréje települő polgári lakosság számára is. A római város a keletről érkező barbár törzsek zaklatásának egyre kevésbé tudott ellenállni, egészen a magyarok bejöveteléig mégis folyamatosan laktak a régi falak között. A magyarok először a káptalandombi erősséget szállták meg.
A török veszély tette végül szükségessé a nagy kiterjedésű, jobbára apró, oromfalas házakkal beépített középkori belváros átépítését és bástyákkal történő megerősítését. Először csak a Káptalandombot és közvetlen környezetét akarták újabb védőmüvekkel körülvenni, később azonban elhatározták, hogy a belváros nagyobb részét is fallal veszi körül. Több terv is készült, ezeket jobbára olasz hadmérnökök és építészek rajzolták. A kivitelezett védőmű Francesco Benigno tervei alapján valósult meg: a falakat és a hét fülesbástyát a legkorszerűbb új olasz erődítmények mintájára emelték.
A falak nagyobb része Bécsben égetett, jó minöségű téglából készült, a falsarkokat - amelyek a legveszélyeztettebbek voltak - faragott kövekkel erősítették; kőből készült a falakat lezáró, felső párkány is. A bástyákat föld alatti folyosók, kazamaták kötötték össze; az ágyúk a bástyák védett szegleteiben álltak, magas teraszokon.
A győri vár nagy költséggel létesült és korának legkorszerűbb erődítményei között tartották számon egész Európában. Terveit - biztonsági okokból nevének megjelölése nélkül - építészeti mintakönyvekben is közreadták. E tervek arról árulkodnak, hogy a várfalak építésével egyidőben az utcák vonalát is szabályosabbá tették.
A győri erődítmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: védőit a török 1594-ben a vár feladására kényszerítette. Csupán 1598-ban sikerült a Bécs védelme szempontjából különösen fontos végvárat visszahódítani. Az ostromló osztrák és magyar seregek a petárdával felrobbantott Fehérvári kapun keresztül törtek be a várba és álmában lepték meg az őrséget.
A hatalmas védőművek a napóleoni időkben újra csődöt mondtak. A várat elfoglaló Napóleon a falakat hét helyen is felrobbantotta. A győztes kismegyeri csatát és Győr bevételét a franciák a mai napig nem felejtették el: Győr nevét - igaz, németes formájában - a párizsi diadalív oszlopára is felvésték, Napóleon sikeres ütközeteinek hosszú sorába.
A város vezetői hamarosan belátták, hogy a védőművekre többé már nincs szükség, ezért 1820-ban elhatározták, hogy lerombolják azokat. Csupán a Kastély-bástya és a Sforza-félbástya maradt épen: magas téglafalai alatt kerek négyszáz éve hömpölyög a Rába és a Duna vize.